09 februarie 2011

IN MEMORIAM MARIAN COZMA!

Câteva zeci de persoane s-au adunat în această seară în faţa Sălii Sporturilor din municipiul Sfântu Gheorghe pentru a-i aduce un omagiu fostului sportiv Marian Cozma, de la dispariţia căruia s-au împlinit astăzi doi ani.


 title=
Sursa foto: onlinesport.ro

Printre cei care au vrut să aprindă o lumânare sau să pună o floare la portretul lui Marian Cozma s-au aflat sportivi, localnici şi reprezentanţi ai Consiliului Local.
Iniţiativa organizării acestei comemorări aparţine preşedintelui Comisiei de Tineret şi Sport din cadrul Consiliului Local Sfântu Gheorghe, Mădălin Guruianu, în opinia căruia Marian Cozma rămâne un simbol al prieteniei româno-maghiare.
Handbalistul Marian Cozma, care juca în Ungaria, a fost înjunghiat mortal în dimineaţa zilei de 8 februarie 2009, într-o discotecă din oraşul ungar Veszprem, oraş înfrăţit cu municipiul Sfântu Gheorghe.
Mara Deleanu
Radio Targu Mures

Un comentariu:

Anonim spunea...

http://www.hirmondo.ro/web/index.php/sport-ifjusag/20328-Gyertyagyjts-Cozma-emlkre.html

Kedd este alig egytucat ember jelent meg a sepsiszentgyörgyi Szabó Kati Sportcsarnok szomszédságában, Marian Cozma kézilabdázó képe előtt, meggyilkolásának második évfordulóján.

A magyarországi MKB Veszprém egykori sportolójának bekeretezett képe mellé páran kis mécseseket helyeztek el, tisztelegve az emléke előtt.

Mădălin Guruianu sepsiszentgyörgyi tanácsos a megemlékezést követően elmondta, hogy két éve, Marian Cozma halálával egy lehetőséget is kaptak a sepsiszentgyörgyi emberek, hogy magyarok és románok között javuljon a viszony, hogy jobban meg tudjuk érteni egymás gondjait.

– Úgy vélem, hogy minden román ember számára nagy dolog volt látni a magyarok együttérzését, és ez nemcsak a szoborállítás miatt gondolható így, hanem az érezhető szimpátia miatt is, amelyet a magyarországiak tanúsítottak a román sportoló iránt – közölte Guruianu, hozzátéve, hogy Marian halála nem volt hiábavaló, hiszen a sport képes arra, hogy eltörölje az etnikai határokat, és ezt soha nem szabad elfelejtenünk.

Lévai Barna, Szekely Hirmondo