15 martie 2012

MESAJUL MEU DE 15 MARTIE 2012


La mulţi ani, fraţii mei maghiari!

Întotdeauna am fost adversarul legitimării discursului propriu doar prin adversitate, prin opoziţie, prin viziuni egocentriste de tip ori cu noi, ori împotriva noastră. Fără măsuri constructive, pozitive, fără valori în care să crezi cu ardoare, pe care să le promovezi, pe care să eventual să le iniţiezi sau la care să participi cu entuziasm şi să le împărtăşeşti cu alţii…
Consecvent cu vorbele şi faptele mele, mă revolt în acest moment pe toţi cei care vor să inflameze publicul, indiferent că se află în Bucureşti, Budapesta, Târgu Mureş sau la Sfântu Gheorghe. Nu pot fi de acord nici cu reacţia exagerată a unor formatori de opinie care interpretează şi răstălmăcesc mesajele, neînţelegând aproape nimic din problematica zonei noastre, asta când nu sunt de-a dreptul provocatori. Declaraţiile contradictorii şi nefericite din ultimele luni m-au făcut să-mi aduc aminte faptul că mai există încă, din păcate, o zonă latentă de naţionalism dur. Ultranaţionalism care abia aşteaptă să fie redeşteptat, în ciuda loviturilor dure pe care le-a primit în ultimii ani de la alegători, conştienţi din ce în ce mai mult de retorica găunoasă, fără alt sens şi scop decât a aduna voturi prin manipularea ideii de „duşman comun”. Asta nu mai pot suporta şi sper ca oamenii din comunităţile mixte să nu mai înghită asemenea erori grosolane de logică. Oraşul în care trăiesc, Sfântu Gheorghe, a devenit rapid o oază de normalitate şi bun simţ, un loc binecuvântat de Dumnezeu pentru maghiari şi români deopotrivă, un loc în care din ce în ce mai mulţi oameni, indiferent de vârstă, etnie, religie, îşi pun energiile în valoare, pentru binele comunităţii. De fapt nici nu are cum să fie altfel... Oamenii chiar se simt bine împreună, diversitatea este oarecum creatoare de tensiuni, dar majoritatea sunt constructive şi ţin de necunoaştere, nu de rea-voinţă...
Aşa că, fraţii mei maghiari şi români deopotrivă, aflaţi vremelnic în funcţii de conducere sau în rol de formatori de opinie, încercaţi să vă îndepărtaţi de discursuri veninoase şi de teoria „bătutului cu pumnul în masă”, pentru că adevăratele consecinţe pot fi dezastruoase pentru noi toţi şi nu va rămâne loc de învingători şi învinşi... reflectaţi, vă rog la delicateţea, calmul, diplomaţia şi umorul de care trebuie să dai dovadă într-un cuplu pentru a-l face să meargă în ciuda problemelor apărute, apoi înmulţiţi-l de câteva sute de mii de ori, atâţi câţi trăim pe aceste meleaguri şi vă veţi apropia de imaginea corectă a empatiei de care trebuie să daţi dovadă în fiecare dintre declaraţii, în fiecare dintre fapte... aceasta ar însemna că aţi redescoperit normalitatea... şi că vă pasă de ceilalţi, oricare ar fi ei...români, maghiari, romi, protestanţi, ortodocşi, catolici... până atunci vă invit să vă alăturaţi campaniilor pozitive de promovare a normalităţii în oraşul Sfântu Gheorghe, pentru că nu ştiu alţii cum sunt, dar eu IUBESC Sfântu Gheorghe! Sepsiszentgyörgy, én SZERETLEK! I LOVE Saint George! 

Mădălin Guruianu, 15 martie 2012, Sfântu Gheorghe 



Nyílt levél sepsiszentgyörgyi polgártársaimhoz

Kellemes ünnepeket, magyar testvéreim!

Mindig ellenszenvvel néztem, hallgattam azon nyilvános beszédeket és írásokat, amelyek az ellenségeskedés, az egocentrikus – mi és ti – látásmód jellemez, jellemzett. Nincs bennük semmi építőjelleg vagy szándék. Hiányzik belőlük az érték és a hit. Nem akarnak megosztani senkivel semmit.
Elszomorít, hogy ez most sincs másként. Szem és fültanúi lehettünk olyan beszédeknek és írásoknak – jöjjenek azok Bukarestből, Budapestről, Marosvásárhelyről avagy pontosan Sepsiszentgyörgyről – amelyek egyedüli célja elmérgesíteni az amúgy is nem túl rózsás helyzetet.
Nem érthetek egyet az ezekre az írásokra, beszédekre adott „kemény” válaszokkal sem. Ezek a „kemény válaszok” a leggyakrabban kiforgatják és rosszindulatúan elemzik a kialakult helyzetet, elárulva ezzel, hogy megfogalmazóik majd semmit nem értenek mi is történik régiónkban. Nem tudok rájuk gondolni másként csakis provokátorként.
Szomorú tényként kellett megállapítanom, hogy ezekre a beszédekre és írásokra még mindig akad „vevő”, bizonyítva ezáltal is, hogy a keményvonalas nacionalizmus nem tűnt el, mi több várja feltámadását, feltámasztását. A gennyel teli közbeszéd az utóbbi időben visszaszorulóban volt, de feltámadni látszik a „közös ellenség” és általa generált hamis érvekre támaszkodva.
Ezt viszont nem tudom lenyelni, képtelen vagyok rá. Remélem többen is így vannak ezzel, rájönnek és elutasítják a hamis logikai – a logikával semmilyen kapcsolatban nem álló – érvekre támaszkodó közbeszédet.
Az elmúlt évek bebizonyították, hogy dinamikusan fejlődő városunkban a normalítás és a jóérzés nem csak elvárás hanem tény is. Olyan hely ahol az emberek vallási vagy etnikai hovatartozásuktól függetlenül tudnak együtt élni és dolgozni, a maguk és a köz javára.
Tudatában vagyok a sokszínűség által keltett érték- és érdekellentéteknek, ám ezekre nem mint konfliktusforrásokra tekintek, hanem mint a haladás és fejlődés mozgatórugóira.
Kedves testvéreim – románok és magyarok egyaránt – kik intézményvezetői minőségetekben ideiglenesen a város dolgainak vezetésével vagytok megbízva, próbáljátok elkerülni a méreggel átitatott – elmondott vagy leírt – szövegeket. Ilyen típusú szövegek elmondása, leírása beláthatatlan következményekkel jár, járhat. Nagy esélyünk van arra, hogy a végén ne legyenek győztesek hanem csak vesztesek.
Gondoljatok csak arra, hogy mennyi diplomáciára, megértésre és humorra van szükség, hogy fenntarts egy párkapcsolatot, családot. Ezt szorozzátok be néhány ezerrel, ahányan a környéken élünk és dolgozunk, és rájösztök mivel állunk / áltok szemben.
Mérlegelnetek kell minden egyes kifejezést, kijelentést és főleg tettet. Ha ez megtörténik egy kicsivel közelebb kerültünk a normalításhoz, és arról tesztek tanúbizonyságot, hogy érdekel nem csak a román, hanem a magyar vagy a rroma is, nem csak a református hanem a katolikus vagy ortodox is, nem csak a fiatal hanem az idősebb is, nem csak a gazdag hanem a szegényebb is.

Ezen gondolatok által vezérelve kérlek, gyertek építsünk és ne romboljunk, nem csak tárgyakat és épületeket, hanem főleg emberi kapcsolatokat, hiszen mindegyikünk szereti Sepsiszentgyörgyöt.


Mădălin Guruianu

Sepsisentgyörgyön
2012. március 15-én

(adaptare text Prof. Univ. Cziprián-Kovács Loránd)

Niciun comentariu: